A tudomány ezen a szakterületen nagyon gyorsan halad előre. Gyakran előre nem sejtett összefüggések jelennek meg, máskor elismert teóriákat söpörnek le az asztalról vagy ellenkezőleg, elfeledett régi elméleteket újítanak fel. Leggyakoribb viszont, hogy ugyanazon problémára különböző nézeteket vallanak, melyek néha sajnos emóciókon és/vagy haszonérdeken alapszanak. Ezért is fontos, hogy a következő sorokat egyfajta egészséges szkeptikus szemlélettel olvassák és ne tartsák abszolútnak és változtathatatlannak.

          A köldökvér pótolhatatlansága abban rejlik, hogy olyan sejteket tartalmaz, melyek az élet folyamán ebben a formában többé soha nem fordulnak elő. Ezek az ún. őssejtek, melyeknek van egy közös tulajdonsága - képesek szaporodni és átváltozni (differenciálódni) különböző sejttípussá. A kutatások azt mutatják, hogy a köldökvérből nyert őssejtek vérképzősejteken kívül képesek csontsejtekké, inzulint termelő sejtekké, specifikus agysejtekké, szívizomsejtekké vagy egyéb sejtekké alakulni. Jelenleg azonban a gyakorlatban elsősorban a vérképző-őssejteket használják fel.

           A köldökvér vérképzősejtjeit transzplantációnál használják a károsodott csontvelői sejtek pótlásaként. Ma a vérképzősejtek transzplantációját mintegy 50 betegség gyógyítására használják (lásd A vérképzősejtek transzplantációjával gyógyítható betegségek névsora).

          Az élet folyamán a csontvelőben folyamatosan új vérsejtek és immunsejtek képződnek. A csontvelő vérképzősejtjei szaporodnak és vörös-, ill. fehérvérsejtekké, valamint vérlemezkékké alakulnak át. A csontvelő károsodása súlyos vérszegénységhez, az immunrendszer felborulásához és a vérlemezkék számának jelentős csökkenéséhez vezet, s ezen jelenségek pedig a szervek oxigénellátásá veszélyeztetik, komoly fertőzéseket, valamint külső és belső vérzést idéznek elő. Mindegyik károsodás már önmagában is a beteg halálához vezethet.

          A vérképzés károsodását betegség (pl. leukémia) vagy maga a gyógyítás (pl. dagantos betegségek gyógyításakor) okozhatja. A daganatos betegségek gyógyítása nagyban károsíthatja a csontvelőt, mert a beteg daganatos sejtek elpusztításával egyidejűleg elpusztulnak a vérképzősejtek is. Ezért a csontvelősejtek megkímélése érdekében limitálják a kemoterapeutikum- vagy sugáradagolást. Az így szabályozott dózis nem biztos, hogy elegendő a daganat és áttételeinek elpusztításához. Ez a kompromisszum gyakran ahhoz vezet, hogy a beteg szervezetében rákos sejtek maradnak, s ezek a daganat kiújulásához vezetnek. Sok esetben a rákos sejteket csak az egészséges csontvelősejtek elpusztítása árán lehet legyőzni. Ez a vérképzősejtek transzplantációjának stratégiája, s csak akkor lehet alkalmazni, ha a beteg számára biztosítani tudjuk a vérképzősejtek pótlását.

           A vérképzősejtek forrásának megtalálása a legtöbb beteg számára a transzplantáció legkomolyabb akadálya. Forrásként a csontvelő vagy a köldökvér szolgálhat. Mindkét esetben viszont nagyon fontos a beteg és a donor közötti szöveti egyezés (kompatibilitás), s így egy adott páciensnek nem ajándékozhat akárki transzplantátumot. Először a testvérek között keresik a donort. Testvérek között 25%-os a szöveti egyezés valószínűsége. A többi rokon (beleértve a szülőket is) csak ritkán lehet donor. Ezután az önkéntes csontvelő- ill. köldökvéradományozók között próbálnak megfelelőt találni. A világon ma mintegy 7 millió önkéntes csontvelődonort tartanak nyilván, s annak a valószínűsége, hogy találnak is köztük megfelelőt, 60%. Összességében véve kb. a betegek egyharmadának nincs megfelelő vérképzősejtforrása. Azok a betegek, akiknek végül találnak megfelelő donort, ki vannak téve az idegen sejtek transzplantációját követő reakció veszélyének (graft versus host disease - GvHD), melynek következtében sajnos a páciensek 40%-a meghal.

          A vérképzősejtek forrásainak hiányát meg lehet előzni, ha rendelkezésre állnak a beteg saját vérképzősejtjei. Némely betegség esetén levehetőek a páciens saját egészséges vérképzősejtjei, de pl. a csontvelőrendellenességnél ez egyáltalán nem lehetséges, és más, pl. dagantos betegségeknél is nagy a veszélye annak, hogy a vérképzősejtek közé a levételkor rákos sejtek is kerülnek. Ezek a transzplantációt követően a daganatos betegség kiújulásához vezethetnek.

           A vérképzősejtek legmegfelelőbb forrása a saját köldökvér. Elmarad a transzplantáció utáni reakció veszélye, a sejtek maximálisan vitálisak és -amennyiben az újszülött egészséges,- egészségesek is. Sajnos nem tudhatjuk előre, hogy szüksége lesz-e gyermekünknek a transzplantátumra. Egyetlen megoldás a sajár köldökvér tárolása, azzal a tudattal és abban bízva, hogy talán soha nem lesz rá szüksége.